Tegnap — valószínűleg az utolsó napon, amikor jóidő volt — elmentünk Berryvel (a szomszéd farmerrel) és a két ikergyerkőcével (van még rajtuk kívül másik kettő nem-iker is) a közeli hegyekbe, hogy lássam: milyen az érintetlen Délkelet-Ausztrál természet.

Állatokat sajnos nagyon keveset láttunk, de a növényzet gyönyörű. Gyakorlatilag áthatolhatatlan bokrok és fák vannak a legtöbb helyen, ahol ha át is jutsz, nagy esélyed van egy komolyabb pók- vagy kígyóharapásra. SajnosSzerencsére nem láttunk egy méretesebb pókot vagy kígyót sem, holott elvileg nagyon gyakoriag azon a környéken. Tél van. Egy állatot láttam félig, az a Kenguruk unokatesója volt: egy Wallaby.

Külön jó élmény volt egy Land Rover Defenderrel csapatni a sárban 4 kerékkel