Tegnap — valószínűleg az utolsó napon, amikor jóidő volt — elmentünk Berryvel (a szomszéd farmerrel) és a két ikergyerkőcével (van még rajtuk kívül másik kettő nem-iker is) a közeli hegyekbe, hogy lássam: milyen az érintetlen Délkelet-Ausztrál természet.
Állatokat sajnos nagyon keveset láttunk, de a növényzet gyönyörű. Gyakorlatilag áthatolhatatlan bokrok és fák vannak a legtöbb helyen, ahol ha át is jutsz, nagy esélyed van egy komolyabb pók- vagy kígyóharapásra. SajnosSzerencsére nem láttunk egy méretesebb pókot vagy kígyót sem, holott elvileg nagyon gyakoriag azon a környéken. Tél van. Egy állatot láttam félig, az a Kenguruk unokatesója volt: egy Wallaby.
Külön jó élmény volt egy Land Rover Defenderrel csapatni a sárban 4 kerékkel
Nemtudom, hogy sikerult ez a reggeli bogrefuzio, mindenesetre erdekes:)
Most pedig epp a napsuteses teraszon iszom a kavemat; ugyhallottam, hogy otthon vege a nyarnak, esik az eso folyamatosan, aminek nagyon nem orulok. Egyreszt remelem, hogy mire hazamegyek, ujra lesz meg egy kis keso nyari ido, masreszt, hogy itt megkapom a joido adagomat.
Barnulni valoszinuleg mar nem fogok, habar az Ausztral nap egesz mas mint az otthoni. Itt most tel van, es a fenti kepen latszik, hogy milyen az ido, eget a nap, napkozben 25 fok van, de a legszarabb esos szeles idoben sem ment 5 fok ala.
En mondom, ilyen telet el lehet viselni!
Ja, es itt tenyleg a fak deli oldala mohasodik! A lefolyot meg nem sikerult megtekintenem.
Neeem, igazából nem vattacukor, hanem szigetelőanyag. Méghozzá üveggyapot, vagy valami olyasmi, de jól néz ki.
Mai nap volt egy kis festés, lambériázás az új WC-ben, szigetelés, kis villanyszerelés, stb… én szinte egész nap a munkáimat csináltam, úgyhogy jelenleg nem sokat közreműködtem sajnos az építkezésben, de majd bepótolom mindenképpen.
